Sziasztok!
Én vagyok az, Adriana (ha valaki nem vette volna észre), és ezúttal
nem kritikát nyújtok felétek, hanem egy könyvajánlót, egy nemrég olvasott könyvemről. Talán elnyeri a tetszéseteket, talán nem, mindenesetre köszi, ha elolvasod! :)
Én vagyok az, Adriana (ha valaki nem vette volna észre), és ezúttal
nem kritikát nyújtok felétek, hanem egy könyvajánlót, egy nemrég olvasott könyvemről. Talán elnyeri a tetszéseteket, talán nem, mindenesetre köszi, ha elolvasod! :)
Tartalom és borító:
Lilla imád táncolni, épp ezért alig várja az új középiskolát és a tánccsoportot, az új barátnőket, no meg a helyes fiúkat.Csakhogy a szomszédba költözött nyáron a leghelyesebb srác, a kosaras Krisztián, aki úgy fest, mint egy rockisten.
A szülők azt mondják, valaha ők barátok voltak, de akkor miért olyan elutasító Krisztián?
Mi zajlik a kosárcsapatban, miért vitáznak egymással a fiúk, hol nyíltan, hol burkolva? Tényleg a tehetség számít?
Mi történik a lányok között? Hogyan lehet barátságból elutasítás, szeretetből harc? Van-e megbocsátás egy lánycsapatban?
Lilla nagyszájúan lavíroz az iskola nyüzsgő életében, barátságok és szerelmek között. Szurkol a kosárcsapatnak, szenved a feleltetések alatt, és hol örömmel, hol bánatosan éli a középiskolások mindennapi, ám izgalmas életét.
Hivatalos adatok:
Cím: Nyitótánc
Író: Tavi Kata
Kiadás: 2013. - ban
Oldalszám: 360 oldal
Típus: Ifjúsági könyv
Tavi Kata blogja, és egyéb linkek a könyvvel kapcsolatban:
http://tavikata.blogspot.hu/
http://tavikata.blogspot.com/2013/09/nyitotanc-elso-fejezet.html
http://tavikata.blogspot.com/2013/09/nyitotanc-masodik-fejezet.html
http://tavikata.blogspot.com/2013/11/nyitotanc-szeptember-folytatas.html
Saját vélemény:
A könyv tehát a Sulijegyzetek-sorozat 1. része. Mint láthatjátok, a főszereplő, Lilla, négy gimnáziumi évét követjük szemmel a sorozat négy kötetében. Én személy szerint nagyon szerettem az egész könyvet, és bár eleinte féltem tőle (erről majd később), utólag nem bántam meg, hogy elolvastam. Először is azért nem, mert végül is kezdek én is ebbe a korba érni, és valahogy vonzom magamhoz az ennyi idősekről szóló könyveket. Egyszerűen kikapcsol közben az agyam, és csak a cselekményre figyelek. Eszerint, Lilla a tanév minden hónapját naplószerűen írja nekünk le, és a történéseket az ő szemén keresztül látjuk. Sok-sok egyedi dolog volt a könyvben, kezdve a "fejezetek" egyedi címével. Ugyanis, minden hónap egy fejezetet jelent a könyvben, és a hónap nevéhez jön egy rövid leírás is arról. Imádtam azt is, hogy a zenének és a filmeknek egyaránt szerepe volt a könyvben. Például, amikor a "nagy Ő" feltűnt, rögtön szólni kezdett egy szám főszereplőnk fejében. Egy olyan szám, amit mindenki ismer, és miután Tavi Kata leírta ezt először, én is el tudtam képzelni, ahogy lépked felém egy iszonyú helyes fiú, és közben megy a Rockstar a Nickelback - től. Telitalálat volt a szám, komolyan. Nagyon tetszett az is, hogy nem volt amolyan "első látásra szerelem" dolog a könyvben, sőt az első találkozás korántsem volt nevezhető felhőtlennek.
Voltak nagyon romantikus jelenetek, és voltak nagy csalódások is, meg persze volt olyan is, hogy a pokolba kívántam Lillát, de sajnos nem engedelmeskedett nekem, és az akaratomnak, mert amit én már az első jelnél láttam, azt ő ötven teljes oldallal később sem sejtette. De összességében egy jó könyv volt, és nagyon örülök, hogy elolvastam.
És hogy miért kételkedtem benne az elején? Nem nehéz kitalálni, talán néhányan már sejtik is, de elmondom: Szent Johanna Gimi.
Igen, tudom. Van akinek ez a könyv nagyon tetszett, van akinek nem. Én az első kategória vagyok, ez a kedvenc könyvem örökkön örökké, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy miután ez a "gimis élet naplóformában" téma egy magyar író tollából megjelent, sokan írtak hasonló könyveket. És én egyet sem olvastam el, mert valahol legbelül mindig úgy éreztem, hogy az csak utánzat, és nekem csak az eredeti fontos. Sajnálom, biztosan vannak, akik nem értenek velem egyet, de én így gondolom. Persze, gondolom lehet találni hibát az SzJG-ben is, de én nem keresem, mert túlságosan szeretem ahhoz. Szóval egy könyvnek sem álltam neki, ami magyar írótól volt, és erről szólt. Viszont elkezdett hiányozni a gimis élet leírása, és már akartam végre valami ilyesmiről olvasni. Úgyhogy fogtam magam, és belekezdem. Nem bántam meg. Egyáltalán.
A szereplőkről:
Az osztály egy művészeti iskola osztálya, amiben össze vannak vonva a kosarasok, a rajzosok, és a táncosok. Lilla egyébként egy táncos, de vissza a témához.
A karaktere jól kidolgozott, ő a tipikus tinilány, aki nem tudja tartani a száját, mindenbe beleszól, emiatt pedig jó néhány konfliktusba kerül. Utálja a matekot, mert nem megy neki, és jóban van... lényegében mindenkivel. Ő az az osztályban, akire mindenki felnéz, és ez több helyzetben észre is vehető. Bár a karaktere szerethető, de azért nem túl egyedi.
A barátnői, és az osztálytársai viszont mind olyan karakterek, akik a valóságban is létezhetnének, és mindegyiküket szeretem. Igen, még Flórát is, bár már nem bízom benne annyira, de... mindenki követ el hibákat. Ott van Márk, az a fajta menő, akiről a suli összes lánya álmodik, és Ákos, akiről kiderülnek nagyon aranyos dolgok, meg Gergő, aki "apuci pici fia". Leventét nagyon bírom :).
Összességében szerettem ezeket a szereplőket, és egyediek voltak, pedig nem vártam.
A borítóról:
Erről csak annyit, hogy nem igazán vagyok vele megelégedve, mert a rajta szereplő fiú és lány nem tűnik kilencedikesnek, én legalább húsznak tippelném őket, és Krisztián hosszú haja, sőt, Lilla vörös fürtjei sem stimmelnek, szóval lehetett volna jobb is.
Nos, mindent összevetve mindenképpen olvasd el, ha egy esős délutánon unatkozol, és valami könnyed olvasmányra vágysz, illetve ha hiányzik a Szent Johanna Gimi, de újraolvasni nem akarod. Ez esetben csak ajánlani tudom!
Ennyi lett volna az ajánlóm, és így a végére még egy (pontosabban két) fontos dolgot akarok veletek megosztani. Szóval, mostanában kezdett idegesíteni, hogy nem értek egyáltalán a fejléc készítéshez, és egy kis blogos segítséggel nekiálltam Photoshoppolni. Hát, ez a két izé lett a végeredmény. Nem elvihetőek (nem is feltételezem, hogy kellene valakinek), de nagyon örülnék a véleményeteknek, akkor is, ha negatív. Tehát ezek lennének azok:
Köszi mindenkinek, ha elolvasta, amit itt összeírtam, és tényleg nagyon hálás vagyok mindenért! :)
Adriana
Voltak nagyon romantikus jelenetek, és voltak nagy csalódások is, meg persze volt olyan is, hogy a pokolba kívántam Lillát, de sajnos nem engedelmeskedett nekem, és az akaratomnak, mert amit én már az első jelnél láttam, azt ő ötven teljes oldallal később sem sejtette. De összességében egy jó könyv volt, és nagyon örülök, hogy elolvastam.
És hogy miért kételkedtem benne az elején? Nem nehéz kitalálni, talán néhányan már sejtik is, de elmondom: Szent Johanna Gimi.
Igen, tudom. Van akinek ez a könyv nagyon tetszett, van akinek nem. Én az első kategória vagyok, ez a kedvenc könyvem örökkön örökké, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy miután ez a "gimis élet naplóformában" téma egy magyar író tollából megjelent, sokan írtak hasonló könyveket. És én egyet sem olvastam el, mert valahol legbelül mindig úgy éreztem, hogy az csak utánzat, és nekem csak az eredeti fontos. Sajnálom, biztosan vannak, akik nem értenek velem egyet, de én így gondolom. Persze, gondolom lehet találni hibát az SzJG-ben is, de én nem keresem, mert túlságosan szeretem ahhoz. Szóval egy könyvnek sem álltam neki, ami magyar írótól volt, és erről szólt. Viszont elkezdett hiányozni a gimis élet leírása, és már akartam végre valami ilyesmiről olvasni. Úgyhogy fogtam magam, és belekezdem. Nem bántam meg. Egyáltalán.
A szereplőkről:
Az osztály egy művészeti iskola osztálya, amiben össze vannak vonva a kosarasok, a rajzosok, és a táncosok. Lilla egyébként egy táncos, de vissza a témához.
A karaktere jól kidolgozott, ő a tipikus tinilány, aki nem tudja tartani a száját, mindenbe beleszól, emiatt pedig jó néhány konfliktusba kerül. Utálja a matekot, mert nem megy neki, és jóban van... lényegében mindenkivel. Ő az az osztályban, akire mindenki felnéz, és ez több helyzetben észre is vehető. Bár a karaktere szerethető, de azért nem túl egyedi.
A barátnői, és az osztálytársai viszont mind olyan karakterek, akik a valóságban is létezhetnének, és mindegyiküket szeretem. Igen, még Flórát is, bár már nem bízom benne annyira, de... mindenki követ el hibákat. Ott van Márk, az a fajta menő, akiről a suli összes lánya álmodik, és Ákos, akiről kiderülnek nagyon aranyos dolgok, meg Gergő, aki "apuci pici fia". Leventét nagyon bírom :).
Összességében szerettem ezeket a szereplőket, és egyediek voltak, pedig nem vártam.
A borítóról:
Erről csak annyit, hogy nem igazán vagyok vele megelégedve, mert a rajta szereplő fiú és lány nem tűnik kilencedikesnek, én legalább húsznak tippelném őket, és Krisztián hosszú haja, sőt, Lilla vörös fürtjei sem stimmelnek, szóval lehetett volna jobb is.
Nos, mindent összevetve mindenképpen olvasd el, ha egy esős délutánon unatkozol, és valami könnyed olvasmányra vágysz, illetve ha hiányzik a Szent Johanna Gimi, de újraolvasni nem akarod. Ez esetben csak ajánlani tudom!
Ennyi lett volna az ajánlóm, és így a végére még egy (pontosabban két) fontos dolgot akarok veletek megosztani. Szóval, mostanában kezdett idegesíteni, hogy nem értek egyáltalán a fejléc készítéshez, és egy kis blogos segítséggel nekiálltam Photoshoppolni. Hát, ez a két izé lett a végeredmény. Nem elvihetőek (nem is feltételezem, hogy kellene valakinek), de nagyon örülnék a véleményeteknek, akkor is, ha negatív. Tehát ezek lennének azok:
Köszi mindenkinek, ha elolvasta, amit itt összeírtam, és tényleg nagyon hálás vagyok mindenért! :)
Adriana
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése